Bús fejünket vad kősziklák;nRejtögetik, lappontgatjáknJártunk-keltünk eltakarjanErdők, berkek bús avarjannAmerre bujdokol, erdőn-hegyen átnNe mossa le zápor a lába nyomát!nAvarba ne rejtse levéltakarónSzél el ne söpörje, ne födje be hó!nnAmerre jár lovunk lábanSír az erdő minden fájanBús árnyéka ráhulldogálnA bujdosó katonákrannŐrizze meg épen a sűrű vadonnMaradjon sugaras mindig az a nyomnMinden kis porszeme sértetlen álljonnHogy az én kedvesem visszataláljon!nnSebeink nem szűnnek meg fájni, égninNem enyhültek, újulnak szenvedésinRég alva járunk, és némán vérzünknHova tűnt régi dicsőségünk?nHa mégegyszer, mégegyszer felvirradnanSzabadságunk lehanyatlott napja!nHej, ha Te, jó Urunk, meghallgatnádnA Te bujdosóidnak dalát