Felhőbe hanyatlott a drégeli romnRá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;nSzemközt vele nyájas, szép zöld hegy-oromnTetején lobogós hadi kopjannKét ifjú térdel, kezükben a lantnKopja tövén, mintha volna feszűletnZsibongva hadával a völgyben alantnAli győzelem-ünnepet űletnnMért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?nBülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?nHadd fűzne dalokból gyöngysorba füzértnOdaillőt egy huri nyakra!nnOtt zöldel az ormó, fenn zöldel a hantnZászlós kopjával a gyaur basa sírján:nOtt térdel a gyöngypár, kezükben a lantnÉs pengeti, pengeti, sírván.nnFeljöve Márton, az oroszi papnKevély üzenettel a bősz Ali küldte:nAdd meg kegyelemre, jó Szondi, magad!nMert meg nem marad itt anyaszültennSerbet, füge, pálma, sok déli gyümölcsnMit csak terem a nagy szultán birodalmanJó illatu fűszer, és drága kenőcsnAli győzelem-ünnepe van ma!nnMondjad neki, Márton, ím ezt felelem:nKegyelmet uradtól nem vár soha SzondinJézusa kezében kész a kegyelem:nEgyenest oda fog folyamodn