Látom a szép eget fölöttünk fényleninBékesség csillagát rajtunk lengedezninTalán vérmezőben háromszínű zászlónA Seregek Ura legyen oltalmazóm!nnNem szánom véremet ontani hazámértnMégis fáj a lelkem az én otthonomértnA bús harangok is néma hangon szólnaknMikor indulni kell a szegény katonánaknnMert még a fecske is, ahol nevelkediknBúsan énekel, ha indulni kelletiknFelkötöm a kardot apámért, s anyámértnMegforgatom én a szép magyar hazámért!nnKöszönöm, Anyám, hogy felneveltélnÉrtem annyi könnyet kiejtettélnÉn azt most már vissza nem szolgálomnÁldjon meg az Isten, azt kívánomnnKöszönöm, Anyám, hogy nem neveltélnÉrtem semmi könnyet nem ejtettélnÉn ezt most már vissza nem szolgálomnVerjen meg az Isten, azt kívánomnnElindultam szép hazámbólnVitézlő magyar világbólnVisszanéztem félutambólnSzememből a könny kicsordulnnBú ebédem, bú vacsorámnBoldogtalan minden órámnNézem a csillagos egetnSírok alatta elegetnnIszonyú vész gyűl mostan a hazánkranPogány hadaknak véres támadásanVárak eleste, falvaknak futásanVérbe borult nemzetünknek hazájannSír a szél, sírjon vele két szemem isnVár-e még a kedvesem, hogyha szeret is?nÁll-e még a ház, ahol megszülettem?nSzép hazánkat soha el nem feledem