Néztem az égen kirajzolódó görög éjszakátnCsillagfény tengerébennJó uram koldusként, vakon kereng anHatalmas várnak börtönébennHová vet sorsom, hiába kérdem..nZsoldosok dúlását meg sem értemnÚj hajnal fénye virrad- e még rám?nVagy becstelenség?nKolostor- magány?nnLátom, a szolganép kínhalált haltnA kincseket adná elő a hadnaknRészeg tivornya lármája zajlik, a prédánnKarddal összemarakodnaknHová vet sorsom, hiába kérdemnSzép Szülőföldemtől messze tértemnÓrák a percek, tán végzetem várnVagy becstelenség, kolostor- magánynnZászlók lobogtak, és kürt hangja szóltnCsillagok hulltak, császár vére folytnGyűlölettel harsant köznép szavanA Szent Palotába lázadás hatoltnHíveid, Császárné, elfogytanaknMentsd puszta életed, óvd meg MagadnA zárda mélyén, ha sorsod fordulnMajd újra a trónról hallatszik szavadnnKérlek, Öregisten, áraszd meg a vizet!nApám ajtajáig vigyen el engemet!nVigyen el engemet szép szülőhazámbanLelkemnek e földön nincsennNyugovásanNem lész nyugovása lelkemnek e földönnTág rónára vágynék, snVár aranyos börtönnSegíts, Öregisten! Áraszd meg a vizet!nPuszta szél hazába vigyen el engemet!